A tanítványok bárkában vannak. Jézus pedig nincs velük. Ez már önmagában feszültség. Ellenszél fúj, nehéz az evezés, haladni alig lehet. Ismerős helyzet. Tesszük dolgunkat, hűségesen. Mégis -olykor- mintha minden ellenünk dolgozna.
Fontos részlet: Jézus küldi őket a bárkába. Nem tévedésből kerülnek a viharba. A küldetés része az ellenszél. Néha a lelki életben, a szolgálatban, sőt a papságban is ezt éljük meg: nem azért nehéz, mert rossz úton járunk, hanem mert jó úton járunk.
Jézus éjjel jön. Nem siet. Imádkozik, figyel, és a megfelelő pillanatban indul el. A tanítványok azonban először nem felismerik, hanem megijednek tőle. A félelem gyakran eltorzítja a látásunkat: még a segítséget is veszélynek érezzük.
Jézus szava:
„Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek.”
Nem azt mondja: „Megszűnik a vihar.”
Nem azt: „Na, most minden jóra fordul, nyugalom! És akkor te is mindent megértesz.”
Hanem ezt mondja: „Én vagyok.”
A jelenléte az, ami megment. Tényleg értjük ezt? Megérezzük ezt?
Amikor Jézus beszáll a bárkába, elcsendesedik a szél. De Márk hozzáteszi: a tanítványok még mindig nem értenek mindent. Ez megnyugtató: nem az értés, hanem a befogadás hozza a békét.
Ez a mai meghívás: nem mindent megfejteni. Inkabb beengedni Jézust a bárkába – oda, ahol most a legnagyobb az ellenszél.
Csendes imaindító
Most lépjünk be néhány percre a csöndbe.
– Képzeld el a saját „bárkádat”: az életednek azt a területét, ahol most nehéz az evezés.
– Ne magyarázd, ne oldd meg. Csak nevezd meg magadban.
Hallgasd Jézus szavát, neked címezve:
„Bátorság! Én vagyok. Ne félj.”
Engedd, hogy beszálljon a bárkádba.
Nem kér, nem magyaráz, csak jelen van.
Maradj ebben a jelenlétben.
Ha elkalandozol, egyszerűen térj vissza ehhez a mondathoz:
„Én vagyok.”
Zárásként – ha jólesik – mondd ki halkan vagy magadban:
„Uram, nem mindent értek, de beengedlek.”
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése