Leprás Jézus előtt. Jézus valamiért fontosnak érzi megérinteni őt. Lepra az, ami lebontja az életet.
Mit érintene meg bennem Jézus?
🟢 A szégyen lepráját – „Ezt jobb, ha senki nem látja”
Néha ezt mondom titkon magamnak:
„Ha ezt tudnák rólam, kevesebb lennék.”
„Ez nem fér össze azzal, akinek látszani szeretnék.”
Ide tartozhat: egy múltbeli döntés, egy visszatérő gyengeségem, egy kapcsolat kudarca, testünkkel, vágyainkkal kapcsolatos szégyen.
Jézus érintése valami ilyesmi: „Látlak – és nem taszítasz.”
🟢 A kimondatlan fájdalom leprája – „Ehhez már nincs szavam”
Vannak sebek, melyeket magunkba zárunk:
gyász, amit „illene már túllépni”,
meg nem értettség,
hosszan hordozott magány,
egy imádság, amire sosem jött válasz.
Az isteni érintés itt gyakran nem megoldás, hanem:
„Itt vagyok veled ebben is.”
🟢 A kontrollvesztés félelmének leprája – „Ha elengedem, mi marad?”
Sokan félünk az isteni érintéstől, mert:
ha Isten tényleg belép, a megszokott életritmusom helyébe lép az ismeretlen ihlet... Isten lehet, hogy változtatni fog...
el kell engedni megszokott védekezéseket,
talán át kell rendezni kapcsolatokat, döntéseket.
Efölött ezt mondja Jézus: „Akarom” – de sosem erőszakkal.
Az isteni érintés nem letör, hanem felszabadít.
Azok a belső részeink vágynak leginkább Isten érintésére, melyeket nem merünk megérinteni mi magunk sem.
És Jézus ma is ezt mondja ott:
„Akarom. Ne félj.”
Rövid személyes ima
Uram,
megmutatom Neked azt a részemet,
amit mások elől elrejtek.
Nem kérek magyarázatot.
Csak érints meg.
Akarod?
(figyelek csendben, elidőzök Jézus előtt)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése