✅TAPASZTALAT: Tegyünk az előzékenység kultúrájáért az utakon

✅ TAPASZTALAT: Tegyünk az előzékenység kultúrájáért az utakon

RapidEye / Getty Images Hungary

Rég ki akartam írni magamból. 20 éve körül történt. Kollégámmal kellemesen beszélgetve haladtunk az autóval. Középsebességgel, biztonságosan. Ismerős, amikor a téma, a beszélgetés személyessége mindent visz? Önfeledten, mégis az útra, vezetéssel is figyelmesen haladsz. Aztán egyszercsak érkezik hátulról egy autó, szürke Cielo (ma már egyet sem látni). Idegesítően ránk közelít, érezhetően nagyon siet. Megelőz. Kicsit tüntetően ugyan, mintegy jelezve, üzenve, hogy "mit kell itt togyorogni 90-100-zal?".  

Első faluban torlódás. Baleset. Mintegy harmadik, negyedik megállt autóból a sorban, tisztán látjuk, ez bizony a szürke Cielo. Berohant egy székelykapun, áttörve azt. Sajnos a ház oldalának csapódott. Azonnal kiszálltunk, odamentünk. Az autóból hangos zene szólt. Mellete erőteljesen remegve egy húsz év körüli srác. Jobb arcán friss vér. Ahogy odaértünk, épp ezeket mondta telefonjába: "Azt hiszem Attila meghalt". Egész közel mentünk, papként bemutatkoztunk, megérintettük, nem reagált. Csendes imát mondtunk és tehetetlenül álltunk ott.

Azóta hasonlót éltem meg még talán kétszer. Szemem láttára az ideges, stresszes sietség következtében megsérültek, meghaltak emberek.

Az úton ti is látjátok néha az emlék-keresztet? Szándékosan lassítok ilyenkor, az elhunyt fényképét nézem. Évszám. Tudom, amit írok, kemény.

Mi értelme van a kocsiban stresszelni, rányomulni az előttünk haladó autóra? Tényleg fontos öt perccel hamarabb ott lenni, mint egyébként?

Amikor megérzem, hogy valaki stresszes, túl gyors, vagy egyszerűen nekem veszélyes a vezetési stílusa, ha mögöttem van, félrehúzok jobbra, engedem, szépen előzzön. Haladj, tesó. Vagy szaladj.

És még valami. Az utakon nem(csak) jelzőtáblák vannak. Nem csak szabályok. Meg, hogy "nekem van elsőbbségem, ember!!!!!!!". 

Hanem bácsik. Akik nyolcvan fölött még ma autóba ültek és vezetnek. Kicsit bizonytalannak tűnnek, de éveken át rutinos soförök voltak. Vigyázni kell rájuk. És nénik vannak. Kormány fölé magasodó testtartással, szemüveggel, hát, ... engedem, elnézem, hagyom... mosolygok rájuk. Nyugi van. És nők vannak és férfiak, fiatalok és néha túl fiatalok. Akik mondjuk közben csetelnek. És van, aki túl van feszülve, munkából jött ki, fáradt, most ilyen idegállapotban kell vezetnie. 

Mindenki személyiségének és éppen aktuális lelki állapotának megfelelően kezeli a sebességet, kormányt, előzést, mindent. 

Alkalmazkodom? Megengedem? Tudok most is empatikus lenni? Cél: a célbaérés. A biztonságos megérkezés. És mások segítése is.