ÉBERSÉG

"Éberek legyetek" 

Lk 12, 35 

  

 

 

Már nem emlékszem, kitől származik az

egzisztenciális alvás

kifejezés (Gyökössy talán). Jézus a nagy ébresztő. Világosságot hozó. Nem vagyok jézusi éberségben mindig. De amire tényleg vágyom, esetleg olykor törekszem is, ez a három: 

 

• 1. Szemem ébersége. Szoktam homályosan semmit nézni. Magamban "ellenni". Felébredek, ha éppen azt látom, amit nézek. Szemkontaktus emberekkel, esetleg őszinte derűvel, apró mosollyal. Jelen lenni, benne lenni abban, amit épp csinálok. Élvezni, a pillanatot. 50 éves korom után kevesebb olyan dolgot csinálok, amiben örömmel, szabadon, szeretettel nem tudok benne lenni. Megnézni magamnak. Tárgyakat, tájat, embert. Szemügyre veszem, szemlélem. Rácsodalkozva. 
• 
  
• 2. Lelkiismeretem ébersége. Ez az, amikor valami ott bent jelez. Az a hang. Amikor szabályoz, ihlet is. "Ezt jól teszem, ezt szabad, lehet, kell tennem, ez most jó doog, amiben vagyok" Vagy fordítva. Ihlető Szó. Amikor indít szólni vagy csendben maradni. Belső érzékenység. Példáúl érzékeny vagyok a szent helyekre. Templomba nem megy nekem a duma, felszabadult társalgás. Hosszasan nem. Az nekem kicsit más. Más a frekvencia. Belülről valami jelez. Ott csendre int valami, bent. Igyekszem lelkiismeretes lenni. 
•  
• 3. Hitem ébersége. Ezek vallásos gyakorlataim is. Vallásos jó szokásaim. Egyszer elárulom, leírom, kiírom magamból. Az Igei szavak olvasása, tanulmányozása, ízlelgetése jól esően ébreszt, frissít, felkészít. Feltölt, betölt. Az ima, mint Isten előtti létezésem, tevékenységem. Ritkán szavaim is. Oda-vissza. Az engedelmességem, amikor hívást ad az Isten. Vagy küld. "Ne felejtsd el... írd fel..." - néha így szól hozzám Isten. A "nem tudom" ébersége. Megnyugtató nemtudomok alakítanak. "Nem tudjátok sem a napot, sem az órát...". Nem tudom, hol bukkan fel újra az Emberfia, Jézus. Megjelenik egy nap alatt (jó) néhányszor... Persze, attól függ, épp figyelek-e? Misében is. Ébreszt. 
•  
• (Kép: moshehar, Pixabay ingyenes kép)